Ma megint nagyot alakított a legkisebb tündérlány. Gyakorlatilag egyéves kora óta beszél .( Zárójelben megjegyzem ezzel minden gyerekünk így volt). Tinka most szeptemberben volt kettő. De amit mostanában művel, az minden mértéket meghalad. Beszél, ahogy kinyitja a szemét folyamatosan. Ha elunja a magyart, akkor előveszi a halandzsát. Ha kérdőn nézel rá, csak annyit mond: Ez már megint halandzsa! A mai új szavunk (Kazinczy forog a sírjában) az ÉNSÓM. A magyarázat teljesen logikus: Ha neked tesód van, akkor nekem énsóm. Apával csak nehezen álljuk meg ilyenkor a hangos kacajt. De persze szépen beillik a többi mellé: fürdőkám, tepörtyűd - ennek a továbbfejlesztése az énpörtyűm, és most az énsóm. Kíváncsian várom mi lesz a következő. A kedvencem a karácsonyi szalonnacukor volt. Erre az általános családi reakció: Ennyire azért nem lakunk messze a bekötőúttól (értsd: vidéken). Cukorfalat, de néha már csakugyan zúg a fejem a karattyolásától. Nálatok hányféle puszi létezik? Nálunk vagy ezerféle. Amikor még kicsi volt és nem tudott cuppanósat adni, csak megnyalta kicsit az arcunkat az volt a kutyapuszi, aztán jött a cuppanós, mára pedig mindegyiknek külön neve van. Van például reggeli- és ebédpuszi, ehhez maszatos száj dukál.Kicsit részletesebben alma-, mandarin- és banánpuszi. Van piszepuszi, cukorpuszi, de még fogkrémpuszi is lefekvés előtt. És persze a sort még hosszan lehetne folytatni Nem tagadom élvezem, ahogy felfedezi a világot és a saját képére formálja. Ezekről a dolgokról persze biztos lemaradnék, ha mondjuk héttől ötig a bölcsődében lenne, én meg valahol világnagy pénzeket keresnék. Szerintetek megérné?
Szeretettel: Györgyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése