Ma különösen a gyülekezetünkért vagyok hálás. Nyolc éve, hogy hivatalosan is "megalakult", de az eltelt évekkel csak egyre jobban és jobban szeretjük. Olyan emberek közössége, akiket elsősorban Isten iránti szeretetük és elkötelezettségük köt össze és kovácsol egyedülálló közösséggé. Nagyon szeretünk benneteket egyen-egyenként! Nagyon más lenne az életünk nélkületek. Olyan jó, hogy számíthatunk rátok!
Jó sűrű hét van előttünk. A Nagyhajú kedden lesz 17 éves. Ennyi ideje szerethetjük és vigyázhatunk rá (már amennyire hagyja). Olyan helyes pici "csomag" volt, amikor megszületett- mintha csak tegnap lett volna! Vajon hova tűnt az a sok idő?
A Nagynak pénteken lesz a szalagavatója. Újabb mérföldkő. Először látom majd táncolni...Lassan hivatalosan is érett, felnőtt ember lesz belőle. Furcsa belegondolni, hogy szeptembertől egyetemre megy és már nem fog velünk lakni. Készítem a szívem, hogy ne sokkoljon,ha eljön az ideje, de azért potyognak a könnyeim. Persze, hogy értük is hálás vagyok. Meg persze a másik háromért is. A Középsőért, aki egyben a mesebeli Legkisebb Fiú, bár lehet, hogy lassan inkább Langalétának kellene hívnom, olyan ütemben nő az elmúlt néhány hónapban. És a két Tündérlányért: az iskolásért, aki jövőre már felső tagozatos lesz, és a majdnem "ovidásért", aki szeptemberben kezdi az óvodát. Meg persze Apáért, aki próbál mindent egyensúlyban tartani. Mi tagadás nincs könnyű dolga...
Szóval sok dologért vagyok hálás, remélem nektek is hosszú a listátok!
Szeretettel: Györgyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése