"Sem idő, sem távolság nem gyöngítheti a köteléket anya és gyermeke között."
Már nem emlékszem hol és kinek a tollából olvastam a fenti idézetet. De az igazságáról egyre inkább meg vagyok győződve.
Nem titok, hogy öt gyermeket nevelünk a mi kis családunkban. Három fiút és két kislányt. Ötfélét. Hiába közösek a szüleik, mindegyik külön jellem, külön egyéniség.
A legnagyobb már a szárnyait próbálgatja és nemsokára kirepül a fészekből. Nem örökre, csak távolabbra. A legkisebb az első szárnypróbálgatásokra készül, hiszen szeptembertől "ovidás" lesz.
Én pedig szeretem mindegyiket. Egyformán, de mégis másképpen. Védelmezve és elengedve. Remélve, hogy mindet a neki megfelelő módon. Néha harcok árán, máskor szinte leírhatatlan boldogsággal. Küzdelmek árán, de mégis egyre erősebben. Jól csinálom? Néha igen, máskor gyengébben. Lelkesen és fáradtan. Beleadva mindent aki vagyok és ahogy vagyok.
Nekem erről szól a mai nap. És persze azokról, akik engem neveltek, szerettek, fegyelmeztek és vezettek gyerekként és azóta is.
Isten áldja őket mindezért!
Szeretettel: Györgyi
1 megjegyzés:
Nagyon szép gondolatok!
Gratulálok a népes családhoz!
Megjegyzés küldése