Elkaptunk valamit!

A Kicsi kezdte. Picit folyt az orra. Aztán már köhögött is. Hiába volt a méz, a tea nem lett jobban. A Nagy folytatta- naná így néhány napot lóghat és még igazolása is van. Aztán kitört a kórság rajtam is (persze a legtöbb fincsi beteg puszit is én kaptam- úgyhogy semmi panaszkodás). Horribilis összegek a patikában. A nagy valami "újfajtát" kapott: 3 szem, széles spektrumú, extra hosszú hatású-3570 Ft. Azóta már mindegyik köhög többé-kevésbé, egyedül Apa tartja a frontot. Neki muszáj. Aztán a gépem is összeszedett valamit. Pár napig nem tudtam írni. Persze varrni sem túl sokat, de azért kicsit fájt. ;-(
A télben a frissen hullott gyönyörű havat szeretem a leginkább, a fenyőillatot karácsonykor, a forró csokit, fűszeres teát, a mézeskalács illatát. Azt, ahogyan a szünetben körülöttem vannak mind. A Nagy, a Nagyhajú, a két Kicsi, meg a Legkisebb. Meg persze Apa, aki talán végre szusszan egy kicsit.

Ma csak egy új képem van. Kipróbáltam a lehetetlent: szabad gépi tűzést a sima varrótalppal. Az hogy nehéz volt, nem kifejezés. Olyan izomlázam van, mintha súlyokat emelgettem volna. De még így is megérte! Nem lett annyira könnyed és szabályos, mint eredetileg terveztem, de jól mutat- szerintem :-) .

Sokat tanulok a neten Leah Day oktató videóiból. A szélső sávon a kedvenc blogok között ezt is megtaláljátok. legalább 10 évvel fiatalabb nálam, de hihetetlenül ügyes!

Szeretettel: Györgyi