Bár az ünnepek alatt nem sokat voltam net-közelben,a legszebb húsvéti meglepetés ajándékom mégis innen érkezett. Levelet kaptam. A nagyfiamtól. Dolgozott, szinte végig (általában éjszakás volt) így ritkán láttam ébren, akkor is csak rövid időre. Annyira sokat jelent nekem, hogy az Ő utólagos engedélyével veletek is megosztom:
Kedves Anya!
Gondoltam rád mostanában. Tudom, hogy ilyenkor húsvétkor az emberek nagy része minden barátjának küld valamilyen üdvözlőlapot, de én többet szerettem volna, mint egy nyuszis képeslap, mert ez az ünnep nekem ennél sokkal többet jelent.
Amit szeretnék elmesélni az velem történt meg és nagyon nagy szerepe volt abban, hogy az az ember vagyok, akinek ismersz.
A történetem ott kezdődik, hogy egy olyan családba születtem, ahol egészen kicsi koromtól kezdve hallottam arról, hogy létezik egy Isten, aki szeret engem. Egyébként (a körülményekhez képest) egészen jó gyerek voltam: engedelmeskedtem a szüleimnek, aránylag jól tanultam, szerettem a testvéreimet szóval nem voltam az a tipikus rossz gyerek, de valahol belül éreztem, hogy valami nincs rendben, valami nagyon hiányzik. Egyszerűen mindegy volt, hogy milyen jól teljesítek és, hogy ki mennyire elégedett velem, én sosem voltam az magammal. Voltak dolgaim, amikről senki sem tudott, de nagyon nem voltam büszke rájuk. Tudtam, hogy Isten tud ezekről a dolgokról és tudtam, egy napon majd el kell számolnom mindennel, amit tettem, és lesz, amivel nem fogok tudni. Nagyon rossz érzés volt, mert egyszerűen bármennyire próbáltam megfelelni és megütni a szintet, egyszerűen kevés voltam hozzá.
Egyszer aztán eljött az a pont, amikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Én abból a szempontból egy nagyon szerencsés ember vagyok, hogy nagyon jó kapcsolatom van az apukámmal, ezért ebben a helyzetben hozzá fordultam a problémámmal, hogy ugyan mondja már el, hol van bennem a hiba, miért nem tudok elég jó lenni, miért nem tudok megfelelni magamnak, miért nem tudok megfelelni Istennek, miért nem tudok olyan ember lenni, amilyen szeretnék, amikor pedig tényleg próbálom?
Azt hiszem, hogy bármit gondolunk is Jézusról, - arról, hogy ember volt-e vagy Isten- abban mindenképpen egyetérthetünk, hogy egyikünk sem szívesen csinálná utána azt a szenvedést, amit neki el kellett viselnie azon a kereszten. És én hiszem, hogy amit Ő tett, azt értünk tette. Szóval, amit én akkor megértettem az az volt, hogy ha én lettem volna az egyetlen ember a földön, Jézus akkor is eljött volna és csak értem is végigcsinálta volna ezt az egészet. És amikor én megértettem, hogy van valaki, aki már akkor ennyire szeretett engem, amikor én még semmit nem tehettem azért, hogy kiérdemeljem, hiszen még nem is éltem akkor, ez egy olyan élmény volt, ami azóta is meghatározza az életemet.
Nekem erről szól a húsvét. Arról a valakiről, aki engem feltétel nélkül szeret, és akinek a követésére feltettem az egész életem. Igazából ennyit szerettem volna megosztani veled és köszönöm, hogy végigolvastad ezt a levelet!
Áldott Húsvétot!
Balázs
Annyira büszke vagyok rá! Ha akarnám se tudnám jobban összefoglalni, mit jelent ez az ünnep számomra. A legszebb és legigazabb köszöntés volt, amit valaha kaptam.
Legyen szép és kreatív napotok! Szeretettel: Györgyi
3 megjegyzés:
Szerintem ennél szebbet, többet nem is kaphat egy szülő! :)))
Büszke lehetsz a fiadra !Nagyon megható !
Köszönöm Lányok!
Én is könnyes szemmel olvastam...
Megjegyzés küldése