Nagy bánatomra a képen csak a lényeg nem látszik- az a ragyogás, amivel a karácsonyfánk betölti az egész szobát, a fenyőillatról nem is beszélve...
Szóval a kedvenc díszeim:
Ez a mákgubóba álmodott szent család: Mária, József és a kis Jézus.
Az angyalka, ami úgy néz ki, mint Tündér Ilona.
Egy igazi csuhé angyal, némi manós beütéssel.
És végül két fából faragott hópehely :-)
-Tudod Anya, azért nem tetszik nekem igazán a mások karácsonyfája, mert nem hasonlít a miénkhez. Ez adja az igazi karácsonyi hangulatot. Én csak ilyennek szeretem...
Én is ilyennek szeretem! Persze nálunk is idő kellett, míg ilyenné vált. Az első közös fánkon, csak mézeskalács és gyertyák voltak. A második évben kerültek rá apró, fából faragott, főleg piros színű díszek...Évről-évre rátaláltunk egy-egy új darabra, ami valamiért a szívünkhöz nőtt. Főleg természetes anyagokból készültek. Mindegyiknek története van. Nem csupán jópofa dísz, de emléke az együtt megélt időnek. Ezért szeretjük. Ilyennek szeretjük.
Milyen a ti karácsonyfátok? Történeteket mesél, vagy csak szomorkodik a szoba közepén? Remélem segít felidézni az első karácsony történetét. Ne felejtsétek el: a családi hagyományokat mi teremtjük meg, rajtunk múlik, milyen karácsonyi emlékeket visznek magukkal a gyermekeink, amikor a saját karácsonyfájukat díszítik majd...
Szeretettel: Györgyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése