Visszatekintő

Olyan gyorsan pörögnek a napok, hogy tényleg csak kapkodom a fejem jobbra balra. Eseménydús időszakon vagyunk túl, csak most kezdek magamhoz térni és egy kicsit visszatekintve értékelni az elmúlt időszakot. Kiröppent a legnagyobb. Augusztusban feleségül vette azt a lányt, akire évek óta várt. Szeptembertől pedig végre elkezdhette a tanulmányait a SOTE-n. Kicsit sűrűnek hangzik? Az is. Az esküvő csodaszép volt, a lányok azóta is sokat emlegetik. Ízelítőnek néhány kép a sok-sokból.

A kicsinek csak mostanában esett le, hogy ez azt is jelenti, hogy a bátyus már nem lakik itthon. Őszintén szólva nekem is csak most kezd. Hogy őt idézzem: Nagyon hiányozik nekünk! :o) Persze jó esetben vasárnaponként találkozunk, de ez merőben új helyzet mindannyiunknak. A legjobb dolog az egészben, hogy most már van egy igazán nagylányom is! Annyira illik közénk, hogy ezt már nehéz lenne fokozni :o) A sorban következő változások szó szerint mindenkinek újat hoztak. A mesebeli legkisebb fiú (a maga lassan 190 centijével) elkezdte a gimnáziumot, a nagylány új iskolában a hatodikat, a kicsi pedig új oviban a kiscsoportot. Jó látni, hogy a tavalyi év keservei után mindegyik örömmel indul reggelente. Apával együtt járunk a "dolgozóba", ahogy a kicsi hívja. Együtt indulunk, azután szép lassan elfogy a tömeg a kocsiból :o). Nem mindig egyszerű koordinálni a dolgokat, de lassan belerázódunk.Sokszor hazafelé is együtt megy az egész társaság, Apa nélkül, a buszon. A kicsi végigénekli az egész utat (nem gond, ha vételi gondok akadnak a kereskedelmi rádiókon, a szórakoztatás biztosított). Képzeld Anya, az óvónéni is tudja a csiribirit! Holnap megkérem, hogy az Este jót is énekeljük! A nagy és a legkisebb fiú meg egymást túlharsogva meséli a napi történéseket. Élmény velünk az a 40 perc utazás, elhihetitek :o). Én mindenesetre nagyon élvezem, hogy sokat látom őket. Sokkal-sokkal többet, mint egy évvel ezelőtt. És persze zajlanak a havonta visszatérő programok is. A közös varrások a lányokkal. Ha megkapom a képet a takaróról, amit utoljára varrtunk (és persze elfelejtettem lefotózni, mielőtt átadtuk) meg is mutatom, milyen szépségeket hoztunk össze megint. Azóta egyébként készülőben van még egy... Talán már érthető miért burkolóztam kis ideig hallgatásba. Nem (csak) rajtam múlt, elhihetitek! :o) Legyen szép és kreatív napotok! Szeretettel: Györgyi